"Önmagam elfogadása nem azt jelenti, hogy mindig szépnek látom magam, mindig meg vagyok elégedve azzal, amit a tükör mutat. Sokkal inkább arról van szó, hogy békében vagyok azzal, amit látok, és nem színezi a hangulatomat feketére a külsöm tökéletlensége." - Dr. Lukács Liza
Nem olyan régen belebotlottam véletlenül ebbe az idézetbe, ami nagyon megérintette a szívemet, és úgy gondoltam megosztanám veletek illetve azokat a gondolatokat amik ezzel kapcsolatban eszembe jutottak.
Úgy gondolom a szépség relatív fogalom. Mert minden ember a maga szűrőjén keresztül lát és ítél. Szerintem minden amiben képesek vagyunk meglátni a harmóniát ott szépséget találunk! De ehhez kell egy csöppnyi csend, amikor nem figyelünk arra, hogy mit diktál a világ, a trend, a divat a sztereotípiák. És akkor ott mélyen legbelül, ahol szinte megfoghatatlanul megsejtjük az isteni szeretetet, ott és akkor képessé válik a lélek meglátni a szépet, még abban is amit egészen addig elfogadhatatlannak gondoltunk.
Talán valahogy így..., valahogy így a csendben magunkba figyelve, lépésről- lépésre képesek lehetünk szépnek látni a tökéletlenséget, mert ott legeslegbelül mindenki tudja, hogy a Szeretet így szeret engem… és így vagyok teljes a nagy Mindenségben. Judit
